A történet az utolsó emisi faluval és hercegükkel, Asitakával kezdődik, akiket egy démon által megszállt vaddisznó isten támad meg. Az szörnyet bár sikerül legyőzni, halála előtt megátkozza Ashitakát, akinek nincs más választása, mint nyugat felé felé venni az irányt, hogy megtalálja az átok ellenszerét. Így jut el Asitaka az Eboshi úrnő által vezetett Vasvároshoz, akinek lakói minduntalan irtják az őket körülvevő erdőt, hogy - a város nevéhez hűen - fűthessék vaskohóikat. A cselekményt bonyolítja, hogy az Erdő Szellemének feje a legenda szerint mágikus erővel bír, ami örök életet ajándékoz birtokosának. Ez még több okot ad az embereknek az erdő és szellemének elpusztítására, a természet szó szerinti teljes megsemmisítésére. Asitaka eközben megismerkedik az erdőt védelmező farkas istennel, Moroval és örökbefogadott ember lányával, Szannal, így két fal közé szorul, az ember és a természet csatájába keveredik, ahol nincs teljesen fekete-fehér válasz, elemében jó és rossz. A film eredeti címében (Princess Mononoke) szereplő, Szant leíró „mononoke” (物の怪) kifejezés érdekes módon nem egy név. A szó japánul lelket vagy szörnyet jelent. Ez pedig egy apró utalás lehet arra, hogy Szan egyben az erdő őre és lelke is, amely védelmezi és része maga is a természetnek. A film ezt a közelséget állítja szembe a természettől való teljes elfordulással, ellene fordulással. Asitaka a kettő közötti híd, a fenntarthatóság megtestesítője, az erdő és az emberek közös szövetségese.
Műfaj: kaland, animáció, fantasy
Téma: a természet és az ember kapcsolata
Kicsiknek vagy nagyoknak: 13+
Miért érdemes megnézni: amellett, hogy nagyon klassz a látványvilága, a természet-ember kapcsolatát sokoldalúan mutatja be. Meglepően durva viszont egy-két jelenet és animációs film létére sok végtagot veszítenek benne az emberek.
Filmajánló: Egy délután a legelőn
A természetfilmekben általában azt láthatjuk, ahogy az egyik állat levadássza a másikat. Tudom, hogy ez az élet rendje, de én mindig szurkolok mindkét állatnak :) Csak az egyiknek sikerülhet, és ilyenkor sajnálom a másikat. Ezért nem szeretek természetfilmet nézni. De az Egy délután a legelőn más...