A Jóreménység-sziget cselekménye valós eseményeken alapul. 2020-ban elkezdődik a Covid-járvány, ezért a főszereplőnk, Dimi, önkéntes karanténba vonul egy különleges helyre – a Tisza-tóra, egy világtól eldugott szigeten található kis kunyhóba, amit még az édesapjával kezdett építeni, ám az apa halálát követően már hét éve nem járt a helyen.
Az ember elmerül a természetben, rálel a maga teremtette boldogságra, és önmagában végre elengedi az apa miatti nehéz érzéseket – mindezt szemet gyönyörködtető természeti képekkel ábrázolva, egészen különleges, újszerű módon bemutatva a Tisza-tó flóráját és faunáját, és az ember alkotóerejét ebben a nomád környezetben. Sőt: annak érdekében, hogy a természet hangjai minél valódibbak és hangsúlyosabbak lehessenek, a rendező a forgatás után egy évvel külön visszament a helyszínre hangfelvételeket készíteni.
A film legnagyobb erőssége a bámulatos képekben rejlik, az operatőri munka fantasztikus, az embernek hirtelen kedve támad biciklire pattanni és bejárni ezt a csodás tájat. Dimi menekül önmaga és a saját problémái elől, ezért teremt magának egy világot – egy olyan helyzetben van, amire könnyen ráismerhetünk önmagunkra. Én személy szerint másfél hónapja láttam a filmet, de nagyon sok érzelmet felkavart bennem, amik még nem csillapodtak le – ezért sokat gondolok erre az alkotásra.
Olyanoknak ajánljuk a filmet, akik egy lassan folyó, személyes történetre vágynak, szép képekben szeretnének gyönyörködni és elmerülni a természet gyógyító erejében.
A rendező Ljasuk Dimitrynek magyar-ukrán független filmes, környezetvédelmi aktivista. Környezetvédelmi kisfilmjei után A Jóreménység-sziget az első nagyjátékfilmje. Eddigi legismertebb alkotása, A Tisza nevében című 2021-es dokumentumfilmje elnyerte a Gödöllői Nemzetközi Természetfilm Fesztivál fődíját.
(Kép forrása: Ljasuk Dimitry, ilovetiszato.hu)
