A Gyönyörű Zöld egy életérzés, egy olyan világ, amelyet hagynunk kell, hogy megvilágosítson minket. Bár a film majd’ 30 évvel ezelőtt készült, de az aktualitása, ha lehet, még sürgetőbb, mint valaha. Az ökológiai válság, a társadalmi nihil éjfekete tengere egyre inkább elidegenít minket. Elidegenít minket a természettől - és egymástól. A film pedig kínálja a megoldást. Kínálja, hiszen a „Gyönyörű Zöld” bolygó harmóniában élő lakói megosztják egymással, amijük van: a tudást, az ételt, a gyógyszert, a szükséges javakat. És legfőképp az együtt megélt pillanatok varázsát. És persze könnyű nekik, gondolhatjuk, hiszen a bolygójuk kellemes klímájú, egyévszakos, nincs túlnépesedés, de mint megtudjuk, néhány ezer évvel ezelőtt ők is megélték azokat a problémákat, amikkel a földlakók küzdenek. A filmből pedig az is kiderül, hogy nálunk is, ma is élnek ilyen közösségek.
Vígjáték ez arról a végjátékról, amit mi itt 8 milliárdan játszunk a Földön. Amikor a film készült, kevesebb mint 6 milliárd volt a népesség. Elsőre tán szörnyű ez a felismerés, de fedezzük fel a film adta számtalan apró, vagy épp nem is olyan apró “aha élményt”, és rá kell jönnünk, hogy az utópiaként ábrázolt filmbéli lépések a kiút építőkockái.
Igenis meg kell világosodnunk, és el kell indulnunk egy igazságos, egy helyes, egy jóságos társadalmi berendezkedés felé. Hiszen más működő megoldást nem ismerünk. Nincs vesztenivalónk, azzal sem, ha végignézzük ezt a 99 percet. Legrosszabb esetben csak egy fura film, de remélem sokan lesztek, akikre hozzám hasonlóan jóval nagyobb hatással lesz és visszatértek majd többször is. Hiszen tele van elrejtett apró, de annál mélyebb igazságokkal. Erőt lehet meríteni belőle, sőt, hogy őszinte legyek, én már abban sem vagyok biztos, hogy egyébként nem éppen egy oktatófilmmel van dolgunk, amit önkéntesek híján küldtek el nekünk, hogy mi magunk önszerveződve próbáljuk meg a kapcsolatfelvételt. Egymással, a természettel, és végső soron az univerzum valóban fejlett civilizációival, hiszen tényleg semmit nem veszíthetünk!
És hogy biztos vagyok-e benne? Legyen itt válaszul a záródialógus utolsó két mondata:
“Persze, biztos vagyok benne. Nemsokára ti is érteni fogjátok”
Gyönyörű zöld (La belle verte, 1996) Francia vígjáték, 99 perc
Mai filmajánlónk írója Németh András, a Zöldövezet állandó önkéntese, az Öko Pató Pál oldal szerzője.
