Az elitista mosható pelenka

Mióta a Zöldövezet Társulásnál dolgozom tudom, hogy egy civil szervezet leginkább akkor tud sikeres lenni, ha nem pályázatokból él. A pályázati források hektikusak, kiszámíthatatlanok, rengeteg erőforrást igényel a tervük elkészítése (lásd: iparág épült a pályázatírásra), plusz fejtörővel jár a lebonyolításuk, adminisztrációjuk és elszámolásuk is. Pont ezért törekszünk arra, hogy a működésünkhöz szükséges havi bevételt közhasznú szolgáltatásokból érjük el.

Természetesen elvitathatatlan, hogy a pályázat egy jó lehetőség, mert vajmi kevés esély van olyan tevékenységekre szolgáltatást építeni, s így bevételt generálni a munkáért, mint pl. a fenntartható menstruációs termékek népszerűsítése (úgy, hogy terméket nem értékesítünk), vagy a mosható pelenka kölcsönző üzemeltetése. Ezeknek társadalmi hasznáról most nem értekezünk, környezeti, egészségügyi hatásairól és gazdasági előnyeikről oldalainkon elég sok infót találhattok. 

Az elmúlt három évben felerősödött az igényünk, hogy pályázati forrást szerezzünk szemléletformáló munkánkra, illetve működésünk kiegészítő támogatására - azzal együtt, hogy tudjuk, mennyi munkával és ősz hajszállal jár egy ilyen lehetőség. Nem megyek bele, de könyvet lehetne írni a források elvárásainak szépségéről: van, ahol csak szimplán nem működik az online rendszer (értsd: feltöltöd, kidobál a rendszer, nem menti el a szöveged stb.),

de van, ahol még az 1980-as évekből itt maradt, „kérem adja fel postán és mellékelje adathordozón is: CD-n, vagy floppyn(!) az anyagot” elvárás működik.

És amiről nem olyan rég nálam nagyobb emberek szóltak: MINDIG ki kell találni valami csavart, hogy a forrásból mit csinálnánk, ami a kiíró kedvének is megfelel, mert az alapműködésre, hogy a szervezetünk az alapszabályában megfogalmazott céljaira kapjunk támogatást, olyan nincs. 

Én őszintén minden egyes pályázat megírása után 10 évet öregszem. Így idén márciusban túl a 4. beadott pályázaton, már 40 év öregedéssel a hátam mögött vártuk az első bírálat eredményét. Nem nagy pályázat, 3 millió forintot szerettünk volna egy – szerintünk hiánypótló – akció megvalósítására. Sokat foglalkoztunk az anyaggal, voltunk konzultáción, hárman dolgoztunk a szövegen…és a végeredmény – szerintünk - jó lett. 

Szülészeteken, háziorvosi rendelőkben, védőnői szolgálatokon akartunk kirakni táblákat, amely megmutatja: van az eldobható pelenka és VAN a mosható pelenka.

Mert műanyagpelenka-reklám már minden hirdetőújságban, appban, online felületen, TV spotban, várandós csomagban, patikában VAN, de arra senki sem hívja fel a figyelmet – legalább – egyenrangú lehetőségként, hogy VAN egy olyan pelenkázási lehetőség is, mely gazdaságos, egészségesebb és környezettudatos. Miért foglalkozunk ezzel? Mert az EU-ban NAPONTA 250 millió DARAB eldobható pelenka landol a kukában és mert kisbabákat csomagolnak műanyagba egész napokra. A mosható pelenka hosszútávú, praktikus, gazdaságos, hulladékmentes megoldás.

Már a konzultáción felsejlett, hogy az egyik tanácsadó szerint a mosipelus „úri huncutság”, így nem biztos, hogy támogatni fogják a bírálók, de igazán nagy arconcsapás a hivatalos értékelés volt: „A pályázat legnagyobb gyengesége az elitista nézőpont…”

Csak pislogtunk, mert ilyet még tényleg nem láttunk. Nem mondom, hogy egy értékelőbizottságnak mindenféle terméket ismernie kell, de azért az elvárható lenne, hogy a tartós termékek jellegét és azokból fakadó előnyöket átlássa a t. zsűri. Talán egy gyors guglival az is kiderül, hogy milyen problémái vannak az eldobható pelenkának (=egyszerhasználatos műanyagtermék), egyrészt az egészségügyi szempontok, de irdatlan ára is lett mára már. Ezért kell tudnia a szülőknek arról, hogy van másik, JOBB megoldás.

Elitista lenne az, hogy a szobatisztult gyerekek készlete továbbadható, testvéreknek félretehető?

Elitista, hogy tételesen kiszámolva anyagi megtakarítást eredményez a családok számára?

Elitista, hogy a szerényebb körülmények között élők és nagycsaládosok pelenkavásárlási problémájára is megoldást jelent?

Elitista vajon az anyukám/nagymamám, mert annak idején ők is mosható pelenkát használtak?

Épp ezen háborogtam, amikor felkelt a másféléves kislányom, és elmentem pelenkát cserélni. Előhúztam a szekrényből az agyonmosott csehtetrát és az elszíneződött, néhol bolyhos, de remekül működő pelenkakülsőt. Ő a harmadik gyerekem, akit ugyanazzal a készlettel pelenkázok, sőt a mosható pelenka külsőik 2 családnál kölcsönben is voltak. Mivel több gyereket nem szeretnék, amit kinőtt, már felraktam „zero waste, vihető” oldalra. Aztán a kislányom elszaladt, mert valami fontos dolga akadt, én meg néztem utána, hogy tényleg mennyire elitista az életünk…

 Csobay Kriszta