A kezdeti kétkedő tekintetek ellenére mindig összegyűlt egy-két tucat önkéntes a Nagy-Szénás tanösvény kiindulópontjánál: munkára készen, többé-kevésbé motiváltan…
Első alkalommal rögtön az esős időjárás fogadott, mégis mindenki azt mondta a végén: „Jövünk legközelebb is!” Jó volt kiszakadni az adventi időszak nyüzsgéséből, zsongásából.
Összesen négy alkalommal látogattuk meg az Európa Diplomás területet – melyből hazánkban csupán 3 van –, ahol élőhely-megóvó munkákat végeztünk, a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársainak közreműködésével. Különösebb képzettséget nem igényeltek a feladatok, első két alkalommal cserjéket metszettünk, második két nap pedig feketefenyő-mentesítés volt a feladat. Ez idő alatt dolgoztunk együtt középiskolás diákcsapatokkal, egyetemistákkal, de volt, aki gyakornoki helyéről vett ki szabadnapot, hogy kiszabaduljon a városból.
Munka közben a helyi természetvédelmi őröktől tanulhattunk – például a pilisi lenről, amely egyedülállóan csak a Kis-, és Nagy-Szénásokon él, vagy a közönséges csikófarkról, aminek különlegessége, hogy a termős és porzós növénysejtek nem ugyanazon a növényen találhatóak: a Sas-hegyen élnek a porzósok, tőlük néhány kilométerre, a Gellért-hegyen pedig a termős társaik.
Megkérdeztük visszatérő önkénteseinket, miként gondolnak vissza az alkalmakra:
„Hogy mit szerettem a DINPI-s alkalmakon? Kiszabadulhattam a városból, a megszokásból, és akár esőben, de még inkább hóban is: szuper volt kint dolgozni! Igazi lélek-feltöltős megmozdulás volt.”
– Molnár Gabriella
„Felszabadító volt az őszi, téli erdőben dolgozni, kiszakadni kicsit a szelektív hulladék világából. Emellett rengeteg hasznos és érdekes információval szolgáltak a Nemzeti Park munkatársai.”
– Erdei Róbert
